2009. november 20.

HM-MKSZ Pályázat: Eredmények

Tegnap a Honvédelmi Minisztérium Rekreációs és Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Stefánia Kulturális Központjának I. emeleti gobelin termében ünnepélyes keretek közt kiosztották a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Képregénykiadók Szövetsége által meghirdetett "Első Képregény Pályázat" díjait. Az eseményen a fenti mondat egyes elemei többször is elhangzottak, volt rengeteg váll-lap, katonazene, ünnepi beszéd és mappából felolvasott miniszteri gratuláció, de végül az egészet sikerült pezsgővel és szendvicsekkel feloldani, így összességében azt kell mondjam, képregénypályázat eredményhirdetése ilyen rangos és komoly külsőségek között idehaza még nem zajlott. Az ezt illusztráló képes beszámoló hamarosan érkezik.
A hivatalos eredménylistát és a zsűri rövid értékelését az MKSZ honlapján lehet elolvasni. Ami a mi szempontunkból a lényeg, és amire roppant büszkék lehetünk, hogy az MKA 100%-osan teljesített, azaz mindkét tagunk, aki elindult, meg is nyerte a kategóriáját.
Haragos Péter nem okozott nagy meglepetést, amikor stripekkel nevezett, a hangulat, a szín- és figuravilág is az ismert és Alfabéta-díjjal jutalmazott képsorait idézte. Talán csak a fanyarságból vett vissza kicsit, vélhetően a téma és a pályázatkiíró szoros kapcsolata miatt. A zsűri számára teljesen egyértelmű volt a győzelme, egyhangú döntés született. Péter munkája olyannyira a mezőny fölé nőtt (vagy az maradt alatta), hogy egyedül állhatott fel a dobogóra: 2. és 3. díj nem is került kiosztásra.
Haránt Artúrt a legtöbben színezőként, vagy legalábbis digitális alkotóként ismerik, így ő mindenképp váratlannak nevezhető lépést tett azzal, hogy egy akvarellel megfestett képregénnyel pályázott. Mindössze a tipográfia került utólag a képkockákra, de ezt is némileg rendhagyó, ugyanakkor nagyon hatásos, ízléses módon oldotta meg.
Az ő kategóriájában, a több oldalas képregények között volt a legsűrűbb a mezőny, mind az indulók számát, mind a munkák minőségét illetően. Domonkos Attila és Szigetvári Csaba alkotásai meglepően magas rajzi színvonalat képviseltek, ugyanakkor náluk is érződik a magyar képregénykór (K1R1), azaz történetben vagy/és dramaturgiában nem tudnak felnőni saját grafikai nívójukhoz. Kivételes öröm volt látni Sarlós Endre munkáján, hogy az ember hetven év felett is képes lehet a legjobbját hozni.
Minden díjazottnak gratulálok!

22 megjegyzés:

Szabó Jenő írta...

Gratulálok! Pihenj!

Haragos írta...

Köszi!
Grat a többieknek!

Peter Tikos írta...

Csatlakozom Jenőhöz, és én is gratulálok mindenkinek!

Névtelen írta...

Képregénypályázat, Afrikában meg éheznek!

Haránt Artúr írta...

kösz én is! és grat én is! :)

Névtelen: csúszik a lépcsőház, mert frissen van felmosva

Csacso írta...

Grat az impozáns helyezésekhez!
Kíváncsian várom, hogy Varró Attila tud e majd azonosulni a katonákkal ;)
A megjelenéssel kapcsolatban van valami hír, tervezet?

Haragos írta...

: )))))))))
ez tetszett!

Fehér Zoltán / Zorro de Bianco írta...

Gratulálok a nyerteseknek! :P

Haragos úr stripjein ismét nagyon jót mulattam – az külön tetszik, hogy itt kicsit más jellegű humorral él, mint a Stripnél. Nem mintha az nem lenne zseniális, de örülök, hogy ezúttal más arcát is megmutatta. :)

Hasonlóan jó húzás volt a tablet helyett akvarellel dolgoznia Artúrnak: baromi szépen kezeli ezt a technikát – ilyesmit jó lenne tőle még később is látni!

Haránt Artúr írta...

kösz! festés közben néha hiány érzetem volt, mert nem tudtam törölni a felső layert :)

Lénárd írta...

Mennyivel szebb ez a színezés, mint a Geminié!

Haragos írta...

Köszi Zorró!

Az elsô ötleteket el is vetettem, mert túl beszólos-megmondósra sikerültek!
: )

Cserkuti írta...

"Mennyivel szebb ez a színezés, mint a Geminié!"

Hosszan sorolhatnám, miért összevethetetlen a kettő, de inkább csak annyit: ez itt nem színezés. :P

Csacso írta...

A történet alakul, most Dávid a rossz zsaru :D
Laci, ne légy ilyen műveletlen, ez a pom-pom –ból ismert festéktüsszentős technika ;)

Névtelen írta...

Más a technika. Az egyik egy fekete-fehér tusrajz kiszínezése (digitálisan), a másik akvarell, és ceruzát fest ki az alkotó - óvodás műveltségem ennyiben kimerül.
Ezen kívül ha van kedved sorolhatnád de jó hosszasan miért összevethetetlen a kettő.
Ez szép, amaz nem. Vagy így: én sem említeném egy napon-lapon őket.

Lénárd

Haránt Artúr írta...

köszönöm az észrevételt Lénárd!

Lénárd írta...

Remélem nem bántottalak meg a véleményemmel, és volt benne valami értelmes meglátás is.

Haránt Artúr írta...

véleménnyel nem lehet megbántani senkit szerintem, legalábbis számomra nem azonos a vélemény a sértéssel

én nem akarok belemenni ebbe olyan mélyrehatóan, de sztem Dávid sem kioktatásból írta azt amit írt, legalábbis én nem látok benne semmi olyant amitől "óvodásként" kéne venned. csak egyszerűen tényleg nincs a kettőnek azonos mérlege. ha azt mondod hogy a saját mérlegükön külön külön az egyik nehezebb a másik meg könnyebb az meglehet. megbántódás ebben az esetben is lehetetlen részemről :)

Cserkuti írta...

Kedves Lénárd!

A fő probléma nem a technikai kérdések mentén húzódik. Az a gond, hogy jellemzően kétféle megközelítés "kapható" a webkettes univerzumban:
1. Anyázós-fikázós.
2. Más (munka) kárára dicsérős.
Az elsőre jó példa Mikiék Fa*zzine-ja, pontosabban az arra kapott reakció, a másodikra a te hozzászólásod.

Artúr képregénye sztem nem "ahhoz képest", vagy "azzal szemben" jó, hanem önmagában. Sőt, sztem a Gemini színezésével sincs semmi baj - ettől persze neked még lehet teljesen más véleményed. Csak azt nem értem, ahhoz, hogy kimondd, hogy vmi tetszik, miért kell hozzátenni, mi az, ami nem.
Nyilván nem mondtál semmi igazán bántót (ld.: Artúr reakcióját), egyszerűen pont te voltál a sokadik ilyen típusú megközelítés szállítója, és ezért álltam meg értetlenül egy pillanatra.
Semmi gond, mások vagyunk.

Amit technikáról írtál, alapjában korrekt. De ha jobban belegondolunk, már kifejezetten régről is ismerjük egyes freskók, képek szénnel, krétával készített kompozíciós vázlatát, tanulmányát, ami gyakorlatilag a kész munka "ceruzarajza". Mégsem szokás azt mondani egy Rembrandt festményre, hogy jól sikerült színezés. :))

Névtelen írta...

Ebben igazad van, mármint a második "típusban". És sajnos én is fertőződök. De szerintem az összehasonlítás természetes jelenség. Ha valaki fejlődik, vagy egyik munkája sokkal jobban tetszik, mint a másik, akkor miért önmagában értékelném a dolgokat? Az összehasonlító elemzés (bár elemzésnek persze nem nevezném ezt a "fricskámat")azt hiszem sok helyen elfér az irodalomtól a képzőművészetig. Igaz, rosszul fejeztem ki magam, itt inkább a kommunikációm módjával volt a baj, elismerem. Legközelebb odafigyelek.

Laci

Cserkuti írta...

No problem. :)
Az összehasonlító elemzés remek dolog, de ahogy Artúr írta, jelen esetben nincs azonos mérleg, vagy ahogy mondani szokás: almát az almával...
Elsősorban arra gondoltam az összevethetetlenségnél, hogy míg a Gemini egy megbízásra készült ún. "bérmunka", ahol alá kellett rendelődni F.A. rajzi stílusának, egyúttal hozni egy trendi képregényszínezési világot, addig az A csomag tkp. egy szerzői műnek tekinthető, ahol az alapfelvetést leszámítva Artúr dönthetett a történetmesélés mikéntjéről, a grafikai stílusról, a karakterekről, a színhasználatról, az alkalmazott technikáról stb.
Az egyikben profiként a szaktudásával vett részt, a másikban pedig benne van saját maga. Ha definiálni kéne, ki is az az Artúr, nyilván az utóbbit vennénk elő hozzá.

De ezek után már komolyan érdekel, hogy a Gemininél Artúr részével volt gondod, vagy a teljes művel?

Lénárd írta...

A történet tetszett. Alapvetően. Szívesen emlékszem rá, bár sok részlet kihullott a rostán. Fazekas Attila szerintem alkotott már ezeknél sokkal szebbet is. Úgy tűnt, sietett, hiszen előtte is voltak szebb munkái és azóta is.
De azért van benne 1-2 nekem nagyon tetsző kép, néhol pont a "vázlatossága" miatt. A színezés nekem egy pár árnyalattal sötétebb a kelleténél, a színek skálája szűk, emiatt egyhangú, mintha egy szűrő lenne ráeresztve. Ez festményeknél, vagy rövidebb dolgoknál tetszene, de ilyen oldalszámnál már azt éreztem, amit leírtam. (Pl. az EU-s egyoldalasnál vagy más dolgoknál tetszett.)
Szóval az egész kiadványon azt érzem, hogy mindenki sietett vele. (Lehet hogy nincs igazam.)
A teljes kiadásnál a borító sikerült elég érdekesre első blikkre, aztán megszoktam.
Pont az volt meglepő Artúr új munkájában, hogy most olyan világosan dolgozott. (Nem ismerem csak néhány művét, de eddig hasonlót nem láttam tőle.)
Örülök, hogy normálisan tisztázzuk ezeket a dolgokat.

Cserkuti írta...

Homályosak már az emlékeim, de mintha Artúr már az Audi pályázathoz is vmi hasonlóan napfényeset csinált volna.

Hogy teljes legyen az összeborulásunk a fináléban, el kell mondjam, a Geminivel kapcsolatos fenti elemzésed amellett, hogy sok igazságot tartalmaz, nem is áll olyan távol attól, amit én gondolok. :P
Csak persze nálam bejátszik az alkotókkal szembeni elfogultság.